A szerző irodalmi elemző munkájában a külföldi és a hazai szakirodalmi adatok alapján összegezi a külső rögzítés jelentőségét a perifériás idegsérülések műtét utáni komplex rehabilitációjában. A dolgozat bevezető részében tárgyalja a rögzítési módszerek indikációját és az irodalomjegyzékben ismerteti a kérdéssel részletesebben foglalkozó szerzőket. Megemlíti a rögzítés alapelveit, majd a kéz három fő idegének (n. ulnaris, n. medianus és n. radialis) sérülés okozta distalis bénulásának rögzítését és a rehabilitációs lehetőségeket összegzi. Befejezésül megállapítja, hogy a tárgyalt rögzítési módszerek a perifériás idegsérülések műtét utáni rehabilitációjának nélkülözhetetlen részei, azonban a rögzítés csupán az egyik módszer, amelynek szakszerű kivitelezése javíthatja a funkcionális végeredményt.