Jelen tanulmány egy esetvignetta segítségével mutatja be, hogyan változik a testkép a traumafeldolgozás és a terápiás munka során. A kortárs pszihoanalitikus elméletekből, az embodiment fogalmából és trauma-értelmezésekből kiindulva azt vizsgálom, hogyan jelenhet meg az imlicit kapcsolati élmény a saját testképben, illetve hogyan változhat meg a terápiában átélt kapcsolati élmény és tapasztalatok hatására. A terápiás folyamat megértéséhez Bucci kortárs pszichoanalitikus elméleti rendszerét használom, mely a szimbolikus és szubszimbolikus szintek átjárhatóságát mutatja meg, így különösen alkalmas a nonverbális terápiákon belüli különböző kifejezőeszközök jelenlétét és együttes alkalmazását bemutatni.