A szorongásos zavarok az egyik leggyakoribb pszichiátriai betegségek közé tartoznak, azonban nem egységes terminust jelölnek, és klinikai szinten is számos diagnózis létezik, amely a szorongás tüneteit tartalmazza. Ennek köszönhető, hogy viszonylag kevés olyan népességfelmérés és kísérleti tanulmány áll rendelkezésünkre, mely elkülönítetten vizsgálta volna a különböző szorongásos tünetek/zavarok és a testmozgás összefüggéseit. Áttekintő tanulmányunkban olyan metaanalitikus kutatások, népességfelmérések és randomizált, kontrollált vizsgálatok eredményeit összegezzük, melyek a rendszeres testmozgás szerepét vizsgálják a szubklinikus szorongás/szorongásos tünetek és a szorongásos zavarok megelőzésében és kezelésében egyaránt. A szubklinikus szorongásos zavarok/szorongásos tünetek és a rendszeres testmozgás vizsgálatai a testmozgás kis-közepes hatásáról számolnak be a szorongásos tünetek csökkentésében, különösen a közepes intenzitású testmozgás esetében. Ezt az összefüggést akut és krónikus testmozgás, vonás- és állapotszorongás esetében egyaránt megerősítették, különböző nemű, életkorú és egészségi állapotú csoportokban is. A szorongásos zavarok esetében az eddigi vizsgálatok alapján arra következtethetünk, hogy potenciális kapcsolat áll fenn a szorongásos zavarok tüneteinek csökkenése és a testmozgás között. A rendszeres, közepes intenzitású testmozgás segíthet a szorongásos zavarok - legalábbis a pánikzavar, agorafóbia és generalizált szorongásos zavar - tüneteit enyhíteni, csökkenteni. Áttekintő tanulmányunk felhívja a figyelmet arra, hogy a testmozgás a pszichiátriai gyakorlatban is hatásos alternatív, vagy kiegészítő terápia lehet. A fizikailag egészséges szorongásos tüneteket mutató, vagy szorongásos zavarban szenvedő személyeknél nincs ellenjavallata a fizikai aktivitásnak. Bár az eddigi vizsgálatok alapján oksági kapcsolatot nem tételezhetünk fel, de nem is hagyhatjuk figyelmen kívül a már rendelkezésre álló bizonyítékokat.