Célkitűzés: A szerzők gyógyíthatatlan kombinált urethraszűkület egy lehetséges operatív megoldását mutatják be. Beteg és módszer: 2006 és 2015 között 4 esetben készítettünk vesicoileocutan sztómát. A hólyagnyak körül kialakuló hegszövet okai az endourológiai beavatkozások, kismedencei trauma, irradiáció és a radikális prostatectomia voltak. A műtét során 10-15 cm-es ileumszakasz lett izolálva, ezzel létrehoztuk az összeköttetést a hólyag és a bőrfelszín között, amelyen át ürül a vizelet. A hólyag és az uréterszájadékok megőrzésével nem jöhet létre az uréterointesztinális anasztomózis szűkülete, ami a Bricker-hólyag képzés gyakori szövődménye. Eredmények: A betegek elégedettek voltak a vizeletes sztómájukkal, könnyen megtanulták a kezelését és így megszabadultak a totál retenciótól való félelműktől. Korai szövődmény nem fordult elő, a késői szövődményeket - perinealis fisztula, sztómaszűkület, parasztómális hernia sikeresen megoldottuk. Következtetések: Átjárhatatlan urethraszűkületes betegeknél, ultimum refugiumként alkalmazható a vesicoileocutan sztóma képzés.