A DPP4-gátlók kardiovaszkuláris biztonságossága: különös tekintettel a szívelégtelenségre / Bódis Beáta
Bibliogr.: p. 351. - Abstr. hun., eng.
In: Metabolizmus. - ISSN 1589-7311. - 2016. 14. évf. 5. sz., p. 348-351.
A 2-es típusú diabéteszben szenvedő betegek körében 30%-kal magasabb a hospitalizációt igénylő szívelégtelenség előfordulásának kockázata. Kialakulásában fontos szerepe van a nem ateroszklerotikus alapon kialakuló diabéteszes kardiomiopátiának. A 2-es típusú diabétesz kezelésében alapvető szempont a kardiovaszkuláris biztonságosság, amelyet az új FDA előírások alapján randomizált, kontrollált klinikai vizsgálatokkal kell alátámasztani. A DPP4-gátlók vonatkozásában az elmúlt években publikált szaxagliptinnel végzett SAVOR-TIMI 53-, az alogliptinnel végzett EXAMINE- és a szitagliptinnel végzett TECOS-vizsgálat a kardiovaszkuláris mortalitás, nem fatális stroke és myocardialis infarctus vonatkozásában nem igazoltak kockázatnövekedést a placeboággal szemben. A szívelégtelenség előfordulását elemezve a szaxagliptin a korábban már hospitalizált betegek körében szignifikánsan emelte a kórházi felvételek számát, és tendenciaszerű növekedés volt megfigyelhető az alogliptin esetében is. A szitagliptinnel végzett TECOS-vizsgálat adatai alapján a placeboághoz képest nem volt érdemi változás a szívelégtelenség miatti kórházi felvételek számában, sem az összetett végpontokban, sem az alcsoport-analízisek során. A rendelkezésre álló evidenciák alapján tehát a szitagliptin kardiovaszkuláris szempontból is megfelelő választás lehet a metforminnal vagy szulfanilureával nem kellően kontrollált 2-es típusú diabéteszes betegek kezelésére.