Mind a diabetes mellitus, mind a refluxbetegség egyre gyakoribb majdnem minden populációban. Együttes előfordulásuk lehet esetleges vagy közös patogenetikai tényezők következménye. A refluxbetegség patogenezisének központjában a motilitászavarok állnak (az alsó oesophagealis sphincter tranziens relaxációinak növekedése, a nyelőcső clearence csökkenése, a perisztaltika csökkenése), ehhez járul hozzá diabetesben a hyper- vagy hypoglykaemia, hormonális hatások - gasztrin, motilin, grelin -, a neuropathia és a gastroparesis hatásai. Az elhízás és metabolikus szindróma 50%-kal növeli a refluxbetegség és kétszeresére a nyelőcső-adenocarcinoma kockázatát. A diabetes mellitus önmagában is növeli mind a Barrett-nyelőcső, mind a nyelőcső-adenocarcinoma kockázatát. A refluxbetegség és diabetes együttes fennállása bizonyos mechanizmusok által növelheti a pitvarfibrilláció kockázatát. A protompumpagátlók javítják a glykaemiás kontrollt, de preventív hatásuk még bizonytalan. A metformin hatása a sebészetileg és kombinált kemo-radioterápiával kezelt nyelő-csőrákos betegek túlélésére vitatott. Az inzulinok sem a refluxbetegség, sem a nyelőcsőrák előfordulását és lefolyását nem befolyásolják. A statinok dózis- és időtartamfüggően csökkentik a Barrett-nyelőcső és az adenocarcinoma kockázatát.