A policisztás ovárium szindróma (PCOS) a leggyakoribb női endokrin-anyagcsere betegség. Gyakorisága a teljes népességben mintegy 10%. A kórkép kialakulásában változó mértékben szerepe lehet a genetikai hajlamnak és a környezeti tényezőknek, a hypothalamus-hypophisis-petefészek tengely és a GnRH-pulzusok szabályozási zavarának, az inzulinrezisztenciának és az inzulin mediálta jelátviteli utak kórossá válásának, továbbá a mellékvesekéreg és a petefészek eredetű hyperandrogenismusnak. A betegséget jellemzi az oligo-/anovulatio és oligo-/amenorrhoea, a következményes infertilitás, emelkedett LH/FSH arány, hyperandrogenismus, policisztás ováriummorfológia, inzulinrezisztencia, mérsékelt hyperprolactinaemia, obesitás, emelkedett endometrium és emlőcarcinoma-kockázat, dyslipidaemia, fokozott cardiovascularis és diabetesmellitus-rizikó, terhességi szövődmények, nem alkoholos zsírmáj, obstructiv alvási apnoe, depressio, D-vitamin-deficiencia. A felsorolt tünetekből is kitűnik, hogy a betegek az életük nagy részén átívelő endokrin- és anyagcsere-problémákkal számos különböző orvosi szakma képviselőihez jutnak el, részben életkoruk, részben domináns tüneteik alapján. Nőgyógyászati és endokrinológiai kivizsgálásra és kezelésre leginkább a fertilis kor első felében kerül sor, elsősorban a cikluszavar, infertilitás, valamint a hyperandrogén bőrtünetek miatt. Jelen összefoglalónkban azokat a gyógyszeres kezelési lehetőségeket vesszük sorra, melyek a nőgyógyász, illetve nőgyógyász-endokrinológus kompetenciájába tartoznak. Áttekintjük az ovulációindukciót, az inzulinrezisztencia kezelését (különös tekintettel a metforminnak a PCOS-terápiában betöltött sokrétű szerepére), a cikluszavar rendezését, az endometrium carcinoma prevencióját és a hyperandrogenismus terápiáját a legfrissebb adatok és a klinikus számára iránymutatásul szolgáló ajánlások fényében.