Tanulmányunkban a spiritualitás, illetve a vallási ismeretek pszichoterapeuta képzésbe integrálását járjuk körül. Az elméleti ismeretek, az önismeret és a szupervízió terén is bemutatunk nemzetközi kezdeményezéseket, kutatási eredményeket és a hazai hivatalos pszichoterapeuta képzésre vonatkozó információkat, előzményeket, valamint a továbblépés lehetőségeit. A vallás és spiritualitás iránti szakmai érdeklődés felfelé ível az 1960-as, s még teljesebben az 1980-as évek óta. A pszichoterápia területén számos irányzat született mind az implicit, mind az explicit integráció megközelítésmódjában. Ennek ellenére kevés a képzésre vonatkozó irodalom, s azok a képzések is inkább úttörőnek számítanak, amelyek során szóba kerülnek a spiritualitásra, vallásra vonatkozó kérdések a pszichoterápia témakörében. Ez figyelemre méltó annak tükrében, hogy friss amerikai és német kutatások szerint is sok pszichoterapeuta igényelné, hogy a képzés része legyen ezen ismeretek, készségek megszerzése. Mindez érthető annak összefüggésében, hogy a spiritualitás Piedmont szerint önálló személyiségdimenzióként leírható, egyetemes emberi jellemző. Kutatási adatok azt is megerősítik, hogy a pácienseknek szintén igénye, hogy a terapeuta rendelkezzen olyan ismeretekkel, melyek segítik a tájékozódást ebben a kérdéskörben. A képzéssel kapcsolatban fontos az elsajátítandó kompetenciák meghatározása, ezzel kapcsolatban kutatásokra, megvalósult gyakorlatra hivatkozunk, mint lehetséges viszonyítási pontokra.