A PSA 1980-as évekbeli felfedezését követően a népesség széles körű PSA szűrése a prosztatakarcinóma diagnózisának robbanásszerű emelkedéséhez vezetett A kuratív kezelésben részesülő beteg számának növekedésével arányosan a betegség specifikus túlélés is emelkedett. Vajon ezek a javuló tendenciák kapcsolatban állnak egymással? Két nagy randomizált vizsgálatot indítottak: az USA-ban a Prostate, Lung, Colorectal and Ovarian Cancer Screening (PLCO) study-t , Európában pedig az European Randomizes Study of Screening for Prostate Cancer (ERSPC) vizsgálatot. A PLCO tanulmány azt találta, hogy a szűréses kar nem eredményezte a mortalitás csökkenését Az ERSCP study 28%-os halálozás csökkenést állapított meg 7 éves időszakban. Sok alapellátó orvos szkeptikus maradt a szűrés kérdésében, és azt vetette fel, hogy a szűrés túlkezeléshez vezet, ezáltal pedig a szövődmények előfordulása növekedhet. Számos ajánlás született az egyes orvosi társaságok által a prosztatarák szűrés mellett vagy ellen. Az ajánlások többsége szűrés ellenes, de legalábbis szigorúan behatárolja a szűrendő populációt. Ezen ajánlások rövid távú eredményét jól mutatja a PSA vizsgálatok és a prosztatabiopsziák számának lassú, de folyamatos csökkenése. Nyilvánvaló, hogy ily módon csökkeni fog a felismert inszignifikáns prosztatarákos esetek száma, ugyanakkor csökkenés várható az idejében felismert agresszív, magas kockázatú prosztatarák esetek számában is. Az irányelvek közül az European Association of Urology által kiadott látszik a legelfogadhatóbbnak. Az ajánlás racionalizálja a szűrés kritériumait, de megerősítette a prosztatarák szűrés szerepét a mortalitás és az előrehaladott betegség incidenciájának csökkentésében. A szűrés mellett való döntés nem azonos a terápia alkalmazása melletti döntéssel. Ha nem folytatjuk a racionalizált prosztatarák szűrő programokat, félelmünk és jóslatunk szerint 8-10 éven belül a prosztatarák mortalitása arra a szintre emelkedhet, mint a pre-PSA érában volt.