Egy és egy negyed évszázaddal ezelőtt, 1890 nyarán avatták fel a kontinens első, mentés célból tervezett épületét, a Markó utcai Mentőpalotát. Az egykori Budapesti Önkéntes Mentő Egyesület székháza és mentőállomásaként működő épület kiemelkedő szerepet játszott a főváros mentőellátásának életében békeidőben és háborúban egyaránt. A magyarországi szervezett mentést megteremtő Kresz Géza mentőegyesületi igazgató által megálmodott, és a híres műépítész, Quittner Zsigmond által megtervezett historizáló palota a magyarországi mentésügy emblematikus építményeként lett ismert. E falak közt lelt menedéket sok sérült a második világháború és az 1956. évi forradalom és szabadságharc idején, akiket a mentők láttak el ideiglenes kórházi körülmények között. Ugyancsak a történelem részeseként töltötte be szerepét, amikor az új, országos hatáskörű intézménynek, az Országos Mentőszolgálatnak vált központjává. Szerepe 125 év után is meghatározó, elegáns termei, folyosói közt keveredik a múlt és jelen, mely a mentők generációinak szolgált, és szolgál a mai napig otthonául. Az alkotók kitűnő munkát végeztek; a mentők lelkét öntötték az épület falai közé.