Mikor az orvostudomány fejlődéséről esik szó, mind a nagyközönség, mind pedig a szakma tagjai csaknem automatikusan kiváló tehetségű orvostudósok felfedezéseire gondolnak. Valójában a szülészet tekintetében a történelmi tények nem támogatják a közvélemény előítéletét. Noha a nők egészségügyi ellátása Hippokratész óta orvosi feladat volt, valami megmagyarázhatatlan logika alapján az orvostársadalom évszázadokon keresztül világszerte elhárította magától a várandós és vajúdó asszonyok kezelését és ellátását. A feladat, hogy átsegítsék a nőket az anyaság viszontagságain, tanulatlan bábákra hárult, kik tapasztalataikra és tévedéseikre támaszkodva sajátították el szakmai ismereteiket. Némelyik középkori német államban botrányos erkölcstelenségnek tekintették férfi részvételét a szülés vezetésében, mely halálbüntetést érdemelt. Ily módon a szülészet (midwifery) hermetikusan elkülönült az orvostudománytól. Ezt a szakmát a tudatlan asszonynép "mesterségének" tartották, melynek gyakorlatát az orvosok méltóságukon alulinak tekintették.