Célkitűzés: Megvizsgálni, hogy az egymással szemben ejtett, dupla cornealis sebzés technikája hosszú távon milyen mértékű asztigmatizmust indukál felső-, temporalis és ferde lokalizáció esetében kataraktaműtét során. Betegek és módszer: Prospektív tanulmányunkba 188 kataraktaműtétre váró beteg 188 szemét válogattuk be. A preoperatív cornealis asztigmatizmus minden esetben több mint 1,0 D volt. A meredek tengelyben (88 esetben felül, 62 esetben temporálisan, 38 esetben pedig ferde helyzetben) készített főseb és a műtét végén a szemközt elhelyezett cornealis sebzés után 2 héttel, majd átlagosan 9,12 hónappal automata keratometriát végeztünk IOLMaster-rel. A sebészileg indukált asztigmatizmus (SIA) nagyságát vektoranalízissel számítottuk ki. Eredmények: A betegeink életkora 71,2 év (SD: 11,4 év; tartomány: 32,6-93,6 év) volt. A vizsgált szemek preoperatív cornealis asztigmatizmusa átlagosan 1,16 D (SD: 0,48 D; tartomány: 1,0-3,0 D) volt, tengelyhossza 23,61(SD: 2,11 mm), a csarnokmélység pedig 3,15 mm (SD: 0,40 mm) volt. A posztoperatív cornealis asztigmatizmus a követési idő végén 0,45 D (SD: 0,2 D; 95% Cl: 0,39-0,56 D) volt. Az összes szem SIA-mértéke a 2. posztoperatív héten 1,29 D (SD: 0,73 D; 95% Cl: 1,19-1,39 D) volt, a követési idő végén pedig 1,08 D (SD: 0,62 D; 95% Cl: 0,99-1,17 D). A SIA mértéke a sebek helyzetétől nem függött szignifikánsan. A követési idő végére az indukált asztigmatizmus mértéke statisztikailag szignifikánsan csökkent (p=0,003) a posztoperatív 2 hetes értékhez képest. Következtetés: A kettős cornealis bemetszés műtéti technikája megbízhatóan, mintegy 1,0 D cornealis asztigmatizmust csökkent a meredek tengelyben. Nagysága független a sebek helyzetétől, a posztoperatív időben hatása enyhén, de klinikailag csak minimálisan csökken.