A diabeteses gastroparesis az autonóm neuropathia gastrointestinalis formája. Általános lakosságban incidenciája 0,2%, 1-es típusú cukorbetegségben 4%, 2-es típusúban 1%. Keletkezésében a myentericus plexusban lévő Cajal-sejtek pusztulása/sérülése, a nitrogén-oxid-szintáz pozitív neuronok csökkenése, a kötőszövet szaporodása, a simaizomrostok sorvadása és a makrofágok játszanak szerepet. E szövődményben a Helicobacter pylori fertőzés ritka, de eradikációja nehéz. Diagnózisában az izotópos gyomorürülés-vizsgálat az arany standard, emellett a funkcionális ultrahang és az endoszkópia alkalmazható. A diabeteses gastroparesis rontja az életminőséget és fokozhatja a szénhidrátanyagcsere-zavart. Diétás kezelése komplex, avatott dietetikust igényel. A prokinetikus kezelés lehetőségei korlátozottak, de vannak ígéretes új terápiás lehetőségek. A műtéti és endoszkópos módszerek régebbi eljárások gastroparesisre kidolgozott változatai, amelyek a nem ritka terápiarezisztens esetekben alkalmazhatók.