A világszerte járványszerűen terjedő 2-es típusú cukorbetegség kezelése terén az elmúlt 10 év látványos változást hozott a mindennapi diabetológiai gyakorlatban. A betegség patomechanizmusában jelentős szerepet játszó inzulinrezisztencia, hyperinsulinaemia mellett előtérbe került az inkretin tengely szerepe a betegség kialakulásában. Forgalomba kerültek és a metformin után második lépcsőben ajánlják a szakmai grémiumok az inkretin tengelyre ható gyógyszereket, a szájon át szedhető DPP4-gátlókat és a csak subcutan adható GLP1-agonistákat. A DPP4-gátlók közül a világon és Magyarországon is elsőként a szitagliptin került forgalomba, ezzel gyűlt össze a legtöbb klinikai tapasztalat és ez ma hazánkban a leggyakrabban alkalmazott DPP4-gátló. A szitagliptinnek a legszélesebb az indikációs területe a forgalomba lévő gliptinek közül. A szer előnye a placebóval szinte megegyező mellékhatásprofil, az alacsony hypoglykaemia-kockázat, a testsúlysemlegesség és a randomizált, kontrollált klinikai vizsgálattal is bizonyított kardiovaszkuláris biztonságosság. A 2008-as magyarországi bevezetés óta összegyűlt tapasztalatok alapján láthatjuk, hogy a megfelelő betegnél, megfelelő időben a metformin után bevezetett szitagliptin kezelés hosszú távon hatékony és biztonságos.