A szívelégtelenség a fejlett társadalmak egyik leggyakoribb betegsége. Prevalenciája 2% körüli a felnőtt populációban, amely nyolcvanéves kor felett a 15-20%-ot is elérheti. A nem gyógyszeres, a rendelkezésre álló korszerű eszközös és a modern, evidenciákon alapuló gyógyszeres kezelés mellett az elmúlt évtizedekben a szívelégtelenség korábban rendkívül kedvezőtlen mortalitási mutatói sokat javultak ugyan, de az egészségügyi költségvetésre rótt teher továbbra is jelentős. A krónikus szívelégtelen betegek gyógyszeres kezelésének alapját azok a gyógyszerek alkotják, amelyek igazoltan csökkentik a betegség mortalitását, javítják az életminőséget, csökkentik a hospitalizációs események számát. Patofiziológiai megfontolások és klinikai vizsgálatok eredményei alapján a neurohormonális gátló ACE-inhibitorok/ARB-k, ß-blokkolók és mineralokortikoid-receptor-antagonisták az ajánlásokban is a legerősebb evidenciaszinten kerülnek említésre. Jelen összefoglaló a gyógyszeres kezelés régi és új lehetőségeit tekinti át az Európai Kardiológus Társaság (ESC) legújabb (2016), jelenleg érvényben lévő irányelve alapján, részletesebben kitérve a ß-blokkoló kezeléssel kapcsolatos eredmények ismertetésére.