Esetünkben az IVUS-technika előnyét szeretnénk bemutatni egy krónikus koronária-disszekció kialakulását követően. A 71 éves nőbeteg anamnézisében hipertónia, dyslipidaemia, polypectomia szerepel. 2015. februárban akut koronária szindróma miatt koronarográfia, súlyos (95%) LAD-stenosis miatt LAD PCI történt (3×30 mm, 2,75×13 mm, 2,5×13 mm DES). 2015. áprilisban elektív rekoronarográfiát, RCX (2,5×26 mm DES) és RCA (2,75×24 mm BMS) PCI-t végeztünk. A LAD-ban restenosis nem volt. 2015. novemberben pozitív ergometria, anginás panaszok alapján rekoronarográfia, RCA szignifikáns instent restenosis miatt re-PCI, DES-implantáció (2,75×15 mm) történt. Ekkor a LAD distalis szegmensben disszekció gyanúja merült fel. 2015. decemberben tervezetten vettük fel a beteget ismételten IVUS-vizsgálat céljából. A korábban implantált stentek intaktnak látszottak. IVUS-vizsgálat egyértelműen igazolta a distalis B-típusú disszekciót. Tekintettel a beteg perzisztáló mellkasi panaszaira 2,5×18 mm DES-implantációját végeztük, kontrollfelvételek már nem mutattak disszekciót. 2016 márciusában tervezett 3 hónapos ellenőrző vizsgálat során a beteg panaszmentes volt, echokardiográfia jó balkamra-funkciót igazolt, falmozgászavar nem látszott. Ergometria során iszkémia nem volt provokálható. Esetbemutatásomban arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy az angiográfiailag kétséges, sokszor nehezen megítélhető léziók esetén nagy segítséget jelenthet az IVUS-katéter használata.