A kommunikáció kulcsfontosságú az orvosi rehabilitációs team működése szempontjából, mégis gyakran tapasztaljuk, hogy nem kielégítő. Ennek hátterében számos tényezőt találhatunk: a teamtagok viszonylag nagy számát, az eltérő végzettséget, a szükségképpen kialakítandó kommunikációs kapcsolatok eltérő intenzitását és az elvárások és értékek különbségeit. Az osztály és az egyetemi tanszék négyéves közös munkájának a célja a beteg körüli interdiszciplináris rehabilitációs team kommunikációjának feltárása és a lehetséges fejlesztési területek azonosítása. Tanulmányunkban bemutatunk egy korábban már alkalmazott vizuális kommunikációs eszközt és egy újszerűbbet, amelyet bevezettünk az osztályon annak érdekében, hogy a beteg ágyánál a teamtagok egységes információval rendelkezzenek. Mindemellett a terepmegfigyeléses és kvantitatív módszerekkel végzett empirikus vizsgálatok bemutatásával kiemeljük azokat a kommunikációs jellemzőket, amelyekkel a teammegbeszélések és a nagyvizitek rendelkeznek. A vizsgálatokkal egyértelműen megállapíthatjuk, hogy a teammunkát átszövik az egészségügyi szervezet sajátságai és legfőképp az a hierarchia, amely az interdiszciplináris teammunka megvalósítását nagymértékben akadályozza. Az osztályon belüli kommunikáció javításának személyi és tárgyi feltételei egyaránt vannak: olyan eszközökre van szükség, amelyek jobban illeszkednek a team információs igényeihez, a munkafolyamataihoz, és nem rónak túlzott vagy egyenetlen terhelést a szakemberekre.