A vérképző rendszert évtizedeken keresztül szigorúan kompartmentalizált sejtmegújulási rendszerként képzeltük el, ami önfenntartó, multipotens őssejtekből, a belőlük keletkező - ugyancsak multipotens -, de később myeloid vagy lymphoid irányba elköteleződő elődsejtekből, valamint a különböző típusú érett vérsejtek - fejlődésük utolsó szakaszában már unipotens - prekurzor sejtjeiből áll. A legújabb kutatások azonban számos olyan új eredményt hoztak, amelyek nem egyeztethetők össze a haematopoesis e "klasszikus", hierarchikus modelljével. Egyértelművé vált, hogy a csontvelői haematopoeticus őssejt-populáció heterogén, különböző osztódási és differenciálódási képességű őssejtekből áll. További - részben bonyolult genetikai manipulációkon alapuló - kísérletekben azt is igazolták, hogy a felnőttkori egyensúlyi vérképzés elsősorban hosszú életű, unipotens elődsejtek működésén alapul, és a haematopoeticus őssejtek nem vagy legfeljebb minimális mértékben vesznek részt a folyamatban. Az is kiderült, hogy ez a fiziológiás vérképzés erősen különbözik az őssejt-transzplantációt követően kialakuló haematopoesistől. Összességében tehát alaposan újra kell gondolnunk mind a normális, mind a patológiás vérképzés szabályozásáról korábban kialakult képünket.