A gyermek- és serdülőkori elhízásban gyakran észlelhetők a szénhidrát-anyagcsere eltérései: az emelkedett éhomi vércukorszint, a csökkent glukóztolerancia, s kifejlődhet a 2-es típusú diabetes mellitus is. Kimutathatók a lipoprotein-anyagcsere zavarai: az összkoleszterin, az LDL-C és a triglicerid szérumszintjének emelkedése, a HDL-C szérumszintjének csökkenése, továbbá az utóbbi két lipid-eltérés együtteseként az aterogén dyslipidaemia. Az elhízott gyermekek és serdülők egy részében hipertónia is észlelhető. Így jelentős arányban igazolható körükben a metabolikus szindróma fennállása is. Az eltérések kialakulásában az inzulinrezisztencia és a következményes hyperinsulinaemia játszik meghatározó szerepet. Mindezek miatt a gyermek- és serdülőkori elhízás a felnőttkori ateroszklerotikus eredetű kardiovaszkuláris betegségek és a 2-es típusú diabetes mellitus komplex veszélyeztető tényezőjének tekinthető (1). Az utóbbi időszakban bebizonyosodott, hogy a gyermek- és serdülőkori elhízásban egyéb rizikóállapotok is kimutathatók, amelyek kialakulásában is jelentős lehet az inzulinrezisztencia és a hyperinsulinaemia szerepe (2). Jelen munka célja a gyermek- és serdülőkori elhízásban észlelhető nem alkoholos zsírmáj betegséggel (NAFLD) kapcsolatos ismeretek összefoglalása gyakorló gyermekorvosok és gyermek-alapellátást is végző háziorvosok számára.