Célkitűzés: Vizsgálataink célja a várandósság alatti fibrinogénszint referenciaértékeinek meghatározása nagy populációban és a vajúdást megelőzően mért értékek prognosztikai szerepének meghatározása volt. Módszerek: A Debreceni Egyetem KK, Szülészeti és Nőgyógyászati Intézetének terhesambulanciáján megfordult várandósok körében kértünk hemosztazeológiai vizsgálatot a Laboratóriumi Medicina Intézettől. A fibrinogénszintek prognosztikai jelentőségét a súlyos vérzéses szövődmények ritka előfordulása miatt egy 5 éves intervallumban retrospektíven vizsgáltuk. Kigyűjtöttük a 2009 és 2013 között előfordult szülészeti vérzéses eseteket beleértve azokat, ahol fibrinogénszint meghatározásra, transzfúzióra, illetve konzervatív kezelésre nem szűnő vérzés miatt hysterectomiára került sor. Eredmények: A teljes populáció átlagos (95% Cl) fibrinogénszintje 4,94 g/l (3,51-7,38 g/l) volt. Az értékek eloszlása a terhességi kortól és a szülésig hátralevő időtől függetlenül a jellegzetes kétosztatú képet mutatott. 5 g/l körüli fibrinogénszint-érték alig fordul elő. Mind az <5 g/l fibrinogénszintű populáció, mind a teljes populáció 5-percentilis értéke (sorrendben 3,43 g/l és 3,51 g/l) meg-haladja a "tankönyvi" nem terhes fibrinogénszint normálértékeit. Az >=5 g/l és <5 g/l fibrinogénszintű populáció szokványos szülészeti paraméterei között a graviditásban (1,85 vs. 2,03), a paritásban (1,46 vs. 1,63) és a preeclampsia előfordulásában (50/509 vs. 77/1563) volt különbség. A két csoport között nem volt különbség az átlagéletkorban, a gesztációs korban, az átlagos születési súlyban, a koraszülés-frekvenciában, a császármetszés-frekvenciában és a gesztációs diabétesz előfordulásában. A vizsgált időszakban masszív transzfúzióra (vvt.+FFP) 12 esetben volt szükség, s ezek közül konzervatív kezelésre nem szűnő vérzés miatt 3 esetben kényszerültünk méheltávolításra. Mindhárom esetben <3 g/l alatt volta fibrinogénszint. A méh eltávolítása nélkül is sikeresen kezelt esetek között is előfordult két esetben 3 g/l alatti fibrinogénszint, de további 5 esetben 3 g/l fölötti fibrinogénszintet regisztráltunk. Következtetés: Várandósság során a fibrinogénszint lényegesen magasabb, mint nem terhes állapotban. Mivel a fibrinogén menynyiségi kimutatása a Clauss-féle funkcionális teszten alapul, a várandósok között megfigyelt magas fibrinogénszintek hátterében nem feltétlenül áll magasabb fibrinogén-antigén szint. A vizsgált populációban megfigyelt gyakori előfordulás azt sejteti, hogy szerzett eltérésről van szó, amelynek bizonyítására további vizsgálatokra van szükség. Nem tisztázott, hogy a várandósok között megfigyelt extrém magas fibrinogénszintek hátterében kóros molekulaszerkezetű fibrinogén termelődése szerepet játszik-e.