A postprandialis hyperglykaemia a 2-es típusú diabetes korai stádiumában, még megfelelő anyagcserekontroll mellett is gyakran előforduló állapot. Az étkezést követő vércukorszint-kiugrások és a glukózvariabilitás klinikai jelentőségét az adja, hogy - feltehetően az oxidatív stressz és az endotheldiszfunkció következtében - a diabeteshez kapcsolódó micro- és macrovascularis szövődmények független rizikófaktora. A dapagliflozin egy szelektív és hatékony nátrium-glukóz kotranszporter-2 gátló, amely a vesében, a cukorbetegségben fokozott mértékű glukóz-visszaszívódás csökkentése által növeli a vizelettel történő glukózürítést, így egyrészt mérsékli a vércukor-emelkedést, másrészt a kalóriavesztés révén testsúlycsökkentő hatású. A dapagliflozin inzulintól független hatásmechanizmusának előnye, hogy az éhomi és a postprandialis vércukorszintet a hypoglykaemia kockázatának növelése nélkül képes csökkenteni és a glukotoxicitás mérséklése révén szerepe lehet a reziduális béta-sejt-funkció megőrzésében. A szerzők egy olyan 45 éves, két éve diabeteses nő esetét ismertetik, akinél a metformin-monoterápia elégtelenné vált, ezért tovább kellett lépni. A korai kiegészítő terápiaként bevezett dapagliflozin teljes napi vércukorkontrollra gyakorolt hatását folyamatos szöveti glukózmonitorozással mérték. A három hónapos dapagliflozinkezelést követően az átlagos vércukorszint 7,9 mmol/l-ről 6,9 mmol/l-re csökkent, a glukózkiugrások átlagos amplitúdója mérséklődött, a normoglykaemiában töltött idő a kezdeti 56%-ról 79%-ra nőtt, a HbA1c-érték 7,4%-ró/ 6,9%-ra javult, miközben a beteg testsúlya 2,5 kg-ot csökkent. A bemutatott eset is alátámasztja, hogy 2-es típusú cukorbetegségben a metforminterápia mellé adott korai dapagliflozinkezelés képes jelentősen csökkenteni a postprandialis hyperglykaemiát és hatékonyan javítani a teljes alikémiás kontrollt.