A tumoros anorexia-cachexia szindróma (CACS) a daganatos betegek 50-80%-ában jelentkezik. Megjelenése független prognosztikai faktora az alacsonyabb túlélésnek, illetve prediktora a kemoradioterápia csökkent hatékonyságának és fokozott mellékhatásának. Szignifikánsan rontja az életminőséget és az összes daganatos kórképek több mint 20%-ában szerepel közvetlen halálokként. A CACS kialakulása a tumorsejtek és a környező gazdasejtek közötti intercelluláris kapcsolaton alapszik. A tumorsejtek kemokinjei hatására gyulladásos interleukinek termelődnek. A túlsúlyba kerülő proinflammatorikus citokinek az anorexia és a metabolikus szabályozási zavarok (katabolikus túlsúly) kialakulásáért felelősek, amelyek a CACS-hoz vezetnek. A csökkent táplálékfelvétel és a kialakult metabolikus zavarok negatív fehérje- és energiamérleget eredményeznek. Gyógyításához olyan onkofarmakonok előállítására van szükség, amelyek egyfelől a kialakult krónikus gyulladás megszüntetését, másfelől a katabolikus irányba eltolt anyagcsere-folyamatok anabolikus-katabolikus egyensúlyának helyreállítását célozzák. A táplálásterápia során kiemelt szerepe van az egyénre szabott szénhidrát csökkentett, magas kalóriatartalmú és fehérjedús étrend összeállításának és a mikrotápanyagok bevitelének. A tápszerek és az étrendkiegészítők mellett, a gyógyszerek egyidejű adagolása szükséges. A megesztrol-acetát kettős támadáspontja révén jelenleg a tumoros cachexia kezelésében elsődlegesen választandó készítmény. Új terápiás célpontok kitűzése további feladatokat, de egyben kihívást is jelent valamennyiünk számára.