A béta-blokkolókkal szemben több aggály merült fel potenciálisan kedvezőtlen metabolikus hatásaik miatt, mint a) a hypoglykaemia tüneteinek tompítása, "maszkírozása", b) az inzulinrezisztencia fokozódása, c) az új keletű diabétesz gyakoriságának növekedése és d) mindezek által a béta-blokádtól várható terápiás haszon elmaradása. A béta-blokkolók szénhidrát-anyagcserére gyakorolt kedvezőtlen hatásai elsősorban az első generációs, nem szelektív béta-blokkolókkal kapcsolatosak, és kevéssé vonatkoztathatóak a ß1-szelektív szerekre, így különösen a bisoprololra, illetve a harmadik generációs szerekre, mint a carvedilol és nebivolol. A bisoprolol mellett fellépő szénhidrátanyagcsere-változások csekélyek, illetve ezeknek klinikai hatása mindenképpen messze kisebbnek tűnik, mint a diabéteszesek körében megfelelő indikációjú kezeléssel elérhető mortalitási és morbiditási előny.