Problémafelvetés: Az öngyilkosságok csökkenését a pszichiátriai szakma egy része csaknem kizárólag az új antidepresszív (AD) szerek folyamatosan növekvő használatával magyarázza. Ennek bizonyítására számos ökológiai vizsgálat is történt, ezek módszertanai és statisztikai szempontból azonban a legtöbb esetben hibás előfeltevésekből indultak ki. Jelen vizsgálat célja, hogy a hazai adatbázissal dolgozva bemutassuk, hogy komplex idősoros technikákat használva hogyan alakulnak a vizsgált összefüggések. Módszer: Az idősorok közötti összefüggések vizsgálatakor először több módszerrel biztosítottuk idősoraink stacionaritását, majd az elemzéshez két módszert is alkalmaztunk, több magyarázó változó bevonásával. Eredmények: Az adatok alapján illesztett modelljeink felemás eredményt mutatnak. A dinamikus regressziós eljárással stacionarizált öngyilkossági és AD idősorok reziduálisai szignifikáns negatív összefüggést mutattak. Ugyanakkor az idősorok differenciálásának robusztusabb módszerével stacionarizált differenciált idősorok nem mutattak szignifikáns összefüggést az antidepresszánsok használata és az öngyilkossági ráták alakulása között. Nem mutattak a vizsgált változók között szignifikáns kapcsolatot azok a regressziós modellek sem, amiben több független változót szerepeltettünk az AD adatok kontrollálására. Eredményeinket tovább árnyalja, hogy számításaink szerint az öngyilkosságok arányszámának nem Granger-oka az eladott antidepresszánsok mennyisége. Az ökológia modellek bizonytalanságát azonban jól jelzi, hogy azok a szociológiai változók (válások száma, alkoholfogyasztás) sem mutattak az öngyilkossággal szignifikáns kapcsolatot, amelyek mikroadatokat tartalmazó elemzésekben általában szignifikánsak szoktak lenni.