Az iskolai dohányzás-prevenciós programok szerves részét képezik a dohányzás visszaszorítását célzó szerteágazó tevékenységeknek. Hazai vonatkozásban, az iskolákban ténylegesen zajló dohányzás-prevenció gyakoriságáról, kivitelezésük módjáról, tartalmáról illetve korlátairól kevés tájékoztatás áll rendelkezésre. Vizsgálatunk célja magyar nagyvárosokban az iskolai dohányzás-megelőzési foglalkozások jellegzetességeinek feltárása a nevelési-oktatási intézmény alkalmazottainak szemszögéből. Keresztmetszeti kérdőíves vizsgálatunkat 2012-ben a fővárosban és öt nagyváros általános illetve középiskoláiban (N=57) intézményenként egy, annak dohányzás-prevenciós tevékenységét ismerő alkalmazottja töltötte ki. Az adatokat leíró statisztikai próbákkal elemeztük. A dohányzás-prevenciós foglalkozások tanévenkénti legmagasabb átlagos óraszáma (M=3,03; SD=2,02) a 8. osztályosok körében fordult elő. A foglalkozásokat túlnyomórészt az iskola pedagógusai vezették (96,5%), közel kétharmad arányban tantermi előadás keretében. A foglalkozásvezetők - a tanulók mérsékelt (66,1%) érdeklődése mellett - az aktív- illetve passzív dohányzás hosszú- és rövidtávú egészségkárosító hatásait mutatták be. Az iskolák legjelentősebb korlátként az idő, a pénz és az oktatási segédletek hiányát jelezték. Az intézmények egynegyed-egynegyed arányban a dohányzás-prevenciót nem tették kötelezővé vagy nem kezelték kiemelten, illetve pedagógusaiknak vagy más munkatársaiknak nem biztosítottak megfelelő képzést a dohányzás-prevenció iskolai oktatására. Vizsgálatunk alapján az iskolai dohányzás-prevenció jövőbeni hatásosságát, kivitelezését és tartalmi elemeit egyaránt szükséges lenne átgondolni, mivel azok csak részben vannak összhangban a hazai és nemzetközi ajánlásokkal.