Kinek és miért érdemes ivabradinnal kombinálni a béta-blokkoló kezelést? / Zima Endre
Bibliogr.: p. 118-119. - Abstr. hun., eng.
In: Cardiologia Hungarica. - ISSN 0133-5595. - 2016. 46. évf. 2. sz., p. 115-119. : ill.
A magas szívfrekvencia növeli a szívizomzat oxigénigényét, ezáltal iszkémiás szívbetegség, szívelégtelenség esetén növeli a kardiovaszkuláris események előfordulásának kockázatát, mind a kardiovaszkuláris, mind az összmortalitás növekedésével jár együtt. A szívfrekvencia csökkentése e kockázati tényezők minimalizálását célozza e betegpopulációban. A bétareceptor-blokkolók a leggyakrabban erre alkalmazott szerek, amelyek bizonyítottan csökkentik a szívfrekvenciát, így a kardiovaszkuláris morbiditást és mortalitást, azonban a klinikumban gyakran nem érünk el velük megfelelően alacsony szívfrekvenciát. Mindemellett a béta-blokkoló kezelés mellékhatásai elsősorban az idősödő populációban jelennek meg a szív ingervezető rendszerének degenerációja, magasabb arányú koronáriabetegség, szívelégtelenség miatt, és a nagyobb számú gyógyszer-kombináció is növelheti a mellékhatás kockázatát, egyes alapbetegségek miatt pedig nem titrálható maximálisra a dózis. Béta-blokkoló monoterápiával alacsony a célérték elérésének az aránya. Az ivabradin szelektív If-gátló hatása negatív chronotrop hatást fejt ki, mindemellett a béta-blokkolókra jellemző egyéb negatív inotrop, illetve dromotrop hatást nem hoz létre. Számos, nagy betegszámú, randomizált, kontrollált vizsgálat támasztja alá a kombinált ivabradin béta-blokkoló alkalmazásának biztonságosságát és hatékonyságát koronáriabetegség, szívelégtelenség esetében, valamint koronária CT-vizsgálat során. Ugyancsak hatékony frekvenciacsökkentés érhető el olyan betegek esetében, ahol a béta-blokkoló kezelés nem adható, vagy csak kis dózisban adagolható nem kardiális alapbetegség miatt.