Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy amikor a beteg felkeres bennünket, elmondja panaszait, tüneteit, ez egyben azt is jelenti, hogy megtisztelt bennünket a bizalmával, és ez automatikusan együtt jár a továbbiakra nézve maximális együttműködő készségével. A háziorvosi praxisban azonban nap mint nap tapasztaljuk ennek ellenkezőjét, és munkánk során észleljük, hogy a beteg-együttműködés elnyerése mekkora kihívás. Íme, Márai Sándor Füveskönyvéből való idézet, amely a betegoldal szemléletét példázza: "Valahányszor orvoshoz mentem, nem tudtam szabadulni a kínos és megalázó érzéstől, hogy megcsalom a derék embert, aki mestersége és emberismerete szerint, aggályosan és gondosan, de teljesen reménytelenül foglalkozik velem. Mert mindaz, amit ajánlhatott - az orvosságok, gyógymódok, víz vagy sugár, porok és folyadékok - talán gyógyította vesém, májam, vagy szívem, de nem gyógyíthatta azt, ami a betegség egyetlen oka: életmódom, mely jellememből, alaptermészetemből és hajlamaimból következik. Ezért, komolyan és udvariasan, legjobb tudásunk szerint, de mindig megcsaltuk egymást?" Jelen memorandumban három, tipikusan nehezen kezelhető, nem együttműködő beteg sikeres antihipertenzív kezelését írom le a családorvos szemszögéből. A kezelés mindegyikében az originális hármas fix kombináció (perindopril-arginin/indapamid/amlodipin) szolgáltatta a terápiás, gyógyszeres muníciót.