Mind a gesztációs diabetes mellitus (GDM), mind az elhízás fokozott anyai és magzati kockázattal társul. Arról azonban, hogy a fenti tényezők együttesen hogyan befolyásolják a terhesség kimenetelét, kevés adat áll rendelkezésre. Célul tűztük ki annak vizsgálatát, hogy a WHO-1999 diagnosztikus rendszer szerint normál anyagcseréjű, de a jelenlegi (WHO-2014) kritériumok alapján GDM-es asszonyok kedvezőtlen terhességi kimenetelét mennyiben magyarázza a terhességi testtömeg. 2002-2005-ben a Szent Imre Kórházban 75 g-os OGTT-vel végzett teljes körű populációs szűrést végeztünk, n=4362 terhes adatait elemeztük. Logisztikus regresszióval vizsgáltuk az anyai, magzati kimenetel, valamint az enyhe GDM (eGDM: éhomi vércukor 5,1-6,9 mmobl és 2-órás vércukor <7,8 mmol/l) közti összefüggést. Az eGDM növelte az LGA (OR: 1,57 95%Cl: 1,25-1,98), a terhességi hypertonia (OR: 2,27 95%CI: 1,50-3,45), a preeklampszia (OR: 1,88 95%CI: 0,90-3,92), a koraszülés (OR: 1,70 95%Cl: 1,04-2,78) és a császármetszés (OR: 1,3 95%CI:1,02-1,65) kockázatát. Az esélyhányadosok kb. felére csökkentek a szüléskori BMI figyelembevételével, majd a multivariációs igazítás mellett elvesztették statisztikai szignifikanciájukat (kivéve a koraszülést, aminek kockázatát érdemben nem befolyásolta). Vizsgálatunkban az enyhe, döntően kóros éhomi vércukor alapján felismert GDM a terhesség kimenetelét - a testsúlyt és az egyéb kockázati tényezőket is figyelembe véve - csak kismértékben befolyásolta. Randomizált kontrollált vizsgálatok szükségesek annak eldöntésére, hogy az izoláltan éhomi vércukor emelkedés alapján diagnosztizált GDM esetek kezelésében elegendő-e a testsúlynövekedést minimalizáló életmódi kezelés.