A kardiológiai gyógyszeres terápia eszköztárában a béta-blokkolók kiemelkedő helyen szerepelnek. Ennek több oka van. Egyrészt számos indikációs körrel rendelkeznek, annak ellenére, hogy a szakmai vezérfonalak a korábbiakhoz képest a társbetegséggel vagy szövődménnyel nem járó hypertonia kezelésében háttérbe szorították. Azonban a különböző kardiális szövődményekkel társuló hypertoniás esetek mellett az ischaemiás szívbetegség különböző klinikai megnyilvánulási formáiban (stabil angina pectoris, posztinfarktusos állapot), a szívelégtelenség és a szívritmuszavarok kezelésében alapvető szereppel bírnak. A gyógyszercsoport több évtizedes fejlődése során hemodinamikai hatásaik egyre kifinomultabbak lettek. Emellett nem szabad megfeledkeznünk arról sem, hogy újabb és újabb olyan tulajdonságokra derült fény, amelyek kedvezően befolyásolják a cardiovascularis betegségek kimenetelét. Ez utóbbi tulajdonságok igazolása számos multicentrikus tanulmányban rávilágított arra, hogy béta-blokkoló kezelés során miként érhető el a túlélésre kifejtett, a hemodinamikai hatástól is független kedvező effektus.