1935-ben, a Lancetben jelent meg az első olyan közlemény, amelyben kontrollcsoportot is "használva", az asztmás betegek speciális légzőgyakorlattal történő kezelésének eredményéről számoltak be. 1968-ban amerikai szerzők javasolták először asztmás gyermekek számára az úszást mint kiegészítő kezelést. Magyarországon 1981 augusztusa óta folyik rendszeresen asztmás gyermekek úszótréningje. Ennek eredményeként az azon évekig, rendszeresen részt vevők teljesítőképessége látványosan javult (sokkal jobb, mint a nem sportoló, egészséges kortársaiké), gyógyszerigényük csökkent, betegségük súlyossága jelentősen mérséklődött. Másrészt az asztma az élsportolók között sem ritkaság. Leggyakoribb a nagy kitartást igénylő sportot űzők között. Észak-Európában a sífutók 14-54%-a, a hosszútávfutók 15-24%-a, az úszók 13-44%-a asztmás. E jelenség lehetséges magyarázata: az élsportolók percenként 200 liter levegőt lélegeznek be (nagyrészt szájon át). A légszennyező anyagok és az allergének az alsó légútjaikba is lejutnak. Nyálkahártyájuk lehűl és kiszárad, emiatt mediátorok szabadulnak fel, ez nyálkahártya-duzzanatot és kishörgő-görcsöt okoz. Ez a jelenség béta-2-agonista előzetes belégzésével megelőzhető (vagy jelentősen csökkenthető). E szereket világhírű élsportolók is rendszeresen használják. A nem gyógyszeres megelőzési módszerek közé tartozik a maszk viselése, az uszodák légterének gyakori szellőztetése, ómega-3 zsírsav fogyasztása és igen apróra porlasztott száraz só (nagyon tiszta nátrium-klorid) belégzése.