Az életvégi döntéseket önrendelkezés alapján vagy helyettesített döntéshozatali eljárással lehet meghozni. Ha a beteg képes kifejezni saját akaratát, teret kell adni az önrendelkezésnek. Amennyiben a beteg nem képes önrendelkezésre, úgy a beteg előzetes rendelkezései, illetve a helyettesített döntéshozatal szabályozása válhat fontossá a döntéshozatali eljárásban. Legfontosabb cél az életvégi döntéshozatal javítása az intenzív osztályon fekvő betegek között. A szerző saját hazai bioetikai kutatásai és a szakirodalom alapján elemzi az életvégi döntéshozatali eljárást, amely alapján ajánlásokat fogalmaz meg a döntéshozók felé. A szervelégtelen betegek felosztására új módszert javasol, ez az életvégi triage. A betegek 3 csoportba kerülhetnek: a biztosan megmenthető, a biztosan nem megmenthető és az esetlegesen megmenthető csoportba. A besorolást elsősorban az orvostudomány fejlettsége és lehetőségei határozzák meg. Az életvégi döntéshozatali eljárás minősége javítható, de ehhez az összes résztvevőnek, valamint a jogi és etikai szabályozásnak is hozzá kell járulnia.