A tonsillectomia hagyományos, úgynevezett "hidegkéses", extra­capsularis formája világszerte az egyik leggyakrabban végzett műtéti beavatkozás. Veszélyét elsősorban a posztoperatív időszak első 2 hetében jelentkező vérzés adja. A 10-14 napig fennálló kifejezett sebfájdalom miatt főként gyermekeknél fennáll az exsiccosis veszélye is. Míg korábban jellemzően a recidiváló infekció, a krónikus tonsillitis jelentette az elsődleges indikációt, addig napjainkban a hyperplasia és a következményes obstruktív alvászavarok miatt végzett beavatkozások kerültek előtérbe. A fenti tények tükrében, a technika párhuzamos fejlődésével együtt érthetővé válik azon új műtéti megoldások keresésének, illetve a pontos indikációik felállításának igénye, amely napjainkban az intracapsularis tonsillectomia, ezen belül a tonsillotomia elterjedéséhez vezetett el. Az alábbiakban a tonsillák funkciójának, életkori sajátosságainak jellemzőire, illetve a relatív indikációk közül a leggyakoribb recidiváló akut és a krónikus tonsillitis pontosítására, a hyperplasia jelentőségére szeretnék a figyelmet irányítani, pontosítva a műtéti indikációk körét.