A 2-es típusú diabétesz egyénre szabott kezelésének célja az átfogó glikémiás kontroll biztosítása hypoglikaemia és testsúlynövekedés nélkül, a kardiovaszkuláris kockázat egyidejű csökkentésével. Mindezen szempontok alapján a diabétesz kórlefolyása során mindvégig optimális választás a nátrium-glükóz kotranszporter-2- (SGLT-2) gátlók alkalmazása, amelyek a renalis glükózürítés fokozása révén az éhomi-, a posztprandiális vércukor és a HbA1c egyidejű csökkenését eredményezik. Inzulintól független hatásmódjukból és a gyógyszer-interakciók hiányából adódóan a 2-es típusú cukorbetegség összes stádiumában alacsony hypoglikaemia kockázattal adhatók, és kombinálhatók a többi vércukorcsökkentő szerrel, köztük inzulinnal is. Az SGLT-2-gátlók a testsúly és a vérnyomás csökkentésén túl a szív-ér rendszeri kockázat további tényezőit - köztük a viscerális elhízást, a hyperinsulinaemiát, a hypertriglyceridaemiát, a hyperurikaemiát, az artériás stiffnesst, az albuminuriát és az oxidatív stresszt - is kedvező irányban befolyásolják. A genitális infekciók kissé gyakoribb előfordulásától eltekintve nagyon jól tolerálhatóak, mellékhatásprofiljuk a placebóhoz hasonló. Kiemelendő, hogy az empagliflozin az első és jelenleg az egyetlen antidiabetikum, ami az EMPA-REG OUTCOME-vizsgálat eredményei alapján a kardiovaszkuláris kockázatcsökkentés tekintetében szuperiornak bizonyult a standard terápiához képest.