A fejlett országokban a népesség 85-90%-a legalább egyszer az élete során megtapasztalja az akut derékfájás okozta kellemetlenségeket, 45 éves kor alatt pedig ez az egyik leggyakoribb oka a mozgás nehezítettségének. A korszerű terápiás irányelvek kiemelt hangsúlyt fektetnek arra, hogy a nem specifikus gerincpanaszokkal küzdő betegek mobilizálását mihamarabb meg kell kezdeni (legfeljebb 2-3 nap fekvés engedélyezett), mert az indokolatlanul elhúzódó kímélet megnehezítheti a visszatérést a mindennapi aktivitásba. A kezelés célja tehát a lehető leghatékonyabb fájdalomcsillapítás, ezáltal a mozgásképesség gyors visszanyerése. A gerincbetegségeket kísérő jellegzetes paravertebralis izomspazmus duplán hátrányos: nehezíti a beteg mozgását, és tovább fokozza a fájdalmat. A spazmus megszüntetése a sikeres terápia egyik alappillére.