A magas vérnyomás - primer vagy szekunder eredetétől függetlenül - jelentős szív és érrendszeri rizikófaktor. Számos adat bizonyítja, hogy a vérnyomás-emelkedés mértéke szoros összefüggésben áll a kardiovaszkuláris kóresemények bekövetkeztének valószínűségével, illetve a halálozással. A vizsgálatok egyértelműen bizonyítják azt is, hogy a vérnyomás normalizálásával a morbiditási és mortalitási paraméterek jelentős mértékben javíthatók. A nemzetközi és a hazai szakmai grémiumok a hipertónia csökkentésének célértékeként valamennyi kockázati csoportban a 140/90 Hgmm alatti tartományt jelölték meg. Kivételt csak az idős/aggkorú hipertóniás betegpopuláció esetében tettek, ahol a 140-150 Hgmm-es szisztolés értéktartományt is elfogadhatónak tartják a megfelelő szervi perfúzió fenntartása érdekében. További kivételnek tekinthető a diabéteszes betegek esetében elérendő 140/85 Hgmm alatti tartomány, illetve a még szigorúbb, 130/80 Hgmm alatti célérték elérése abban az esetben, ha a vesekárosodás mellett kóros mértékű proteinuria is fennáll.