Az utóbbi néhány évben bizonyos változások tanúi lehettünk a krónikus orális antikoaguláns kezelés területén. Az alvadásgátló gyógyszerek nómenklatúrája módosult, és aggodalmat váltott ki a tartós warfarinkezelés lehetséges érelmeszesedést kiváltó hatása. Mivel az "új" alvadásgátlók (dabigatran stb.) elvesztették újdonságukat, az előző rövidítés (NOAC) helyett a DOAC (direct oral anticoagulants) elnevezést fogadták el a megjelölésükre. Kísérletes és klinikai adatok arra utaltak, hogy a K-vitamin-antagonisták (VKA) az alvadási faktorokon kívül más fehérjék képzését is megzavarják. A mátrix Gla protein (MGP) gátlása révén a krónikus warfarinkezelés elősegíti az artériák mediájában a meszesedést, amint ezt a rutin mammográfián áteső asszonyokban látták. Kétséges azonban ennek a megfigyelésnek a klinikai jelentősége, mivel a pitvarfibrilláció miatt warfarinkezelésben részesülő betegekben nem nő meg az akut coronariatörténések incidenciája. Mindenesetre a krónikus kumarinkezelés indikációja során a vérzéses szövődményeken kívül a lehetséges káros vascularis meszesedést is vegyük figyelembe. Ezért ezt a kezelést csakis a megfelelő betegekben alkalmazzuk, mint amilyen az ischaemiás stroke nagy kockázatával járó esetei, vagy a nem provokált vénás thromboemboliák, melyekben nagy az ismétlődés veszélye. A svéd antikoaguláns regiszter eredményei kimutatták, hogy a jól végzett kumarinterápia hatásossága és biztonságossága meghaladja a DOAC-cal történt kezelését. Bizonyos esetekben azonban a DOAC-ok nem nélkülözhetőek, melyekben egy előző "próba" kumarinkezelés indokolatlan.