Az alapellátás hagyományos, "egy falu - egy orvos - egy praxis" elvű rendszere nem fenntartható, de ez a modell már nem is korszerű. A változó lehetőségekhez, szakmai környezethez és igényekhez igazított alapellátás jövőképe nem lehet homogén. Középtávon a csoportpraxis lehet a meghatározó működési mód, de lesznek szakgondozási praxisok, és tovább élnek a jól működő szólópraxisok is. Az eredményes átalakítás nem "határnapos", hanem evolutív folyamat, s nem kényszeríti, hanem ösztönzi a szereplőket. Az alapellátási pontok száma szükségszerűen csökkenni fog, ezért "ki kell találni", hogy mi lesz az ellátórendszer minden településen biztosítandó "bázisszolgáltatása". Az alapellátás átalakítása nem önálló projekt, egy új egészségügyi rendszerben kell meghatározni az alapellátás kiemelt szerepét.