A szerző vázolja a magyar zsidóság, benne elsősorban az orvosok két világháború közötti helyzetét. Az egyetemeken korlátozták a felvehető zsidó hallgatók létszámát, a felvetteket bántalmazták, a külföldön végzett orvosok közül kevesen nosztrifikálhattak, az orvosi kamara és egyesületek ellenségesek voltak a zsidókkal. Ugyanakkor a magyar zsidók a környező országbeliekhez képest viszonylagos létbiztonságban éltek, és ez később végzetesnek bizonyult elképzelésekhez vezetett: itt nem történhetnek szélsőséges intézkedések. Zsidó származású orvosok nagy pályát futhattak be, a tömegek azonban kiszolgáltatottakká váltak 1944. előtt is.