Korábbi kutatásaink során érzékelhető volt a megye és a város lakosságának eltérő jövedelmi helyzete, fogyasztási jellemzői. Statisztikai értelemben a várost egy szigetként lehetett elképzelni, melyet a megye hátrányos mutatói emelnek ki. 2015-ben első ízben nyílt lehetőség arra, hogy a városi adatbázist és a járásban élő lakosság helyzetét összevessük. Az idősek esetében ez számos - de nem túl meglepő eredményt mutatott. Objektív mutatók tekintetében a járásban élők alacsonyabb keresetekkel és nyugdíjjal rendelkeznek, mint a nyíregyháziak. Az alacsonyabb nyugdíjak vélhetően a szignifikánsan alacsonyabb iskolai végzettséggel, valamint ennek következtében az alacsonyabb munkabérrel hozhatók összefüggésbe, mely a statisztikai adatok szerint megyénk sajátja. Az alacsonyabb nyugdíj befolyásolja a fogyasztási kultúrát is. A járási időseknek sokkal inkább meg kell néznie, hogy mennyit költenek és mire. Jellemző, hogy a mindennapi kiadások, az élelmiszer, a gyógyszer költségek jelentenek a járásban élő időseknek nagyobb terhet. A járási idősek közül kevesek engedhetik meg maguknak a városi idős korosztályban gyakoribb fogyasztási szokásokat (pl. a nyaralás). A két minta demográfiai hasonlatossága ellenére szembeöltő a járásban élők rosszabb egészségi állapota, melyet azonban szubjektíve nem élnek meg negatívabban a megyeszékhelyen élő idősektől. A támogató rendszerek tekintetében a járásban élők sokkal inkább a családra támaszkodnak, kevesebb baráttal rendelkeznek. A baráti kapcsolatokra a kutatás adatai szerint támogatóként inkább a városi lakosság számíthat. A járásban élő idősek intenzív kapcsolatot ápolnak szomszédjaikkal, de ez a kapcsolat nem teherbíró, segítség esetén inkább a család támogató erejére szorítkoznak. A járási idősek esetében fokozottan jellemző a relatíve nagy lakás, s e mellett a háztartásban élők alacsony aránya, mely növelheti a lakhatásra fordítandó kiadásokat, ezáltal fokozottabb terhet ró az idősekre. A járásban élő idősek háztartásaiban sokkal alacsonyabb arányban vannak jelen az infokommunikációt segítő eszközök, ez alól a mobiltelefon készülék képez kivételt. A háztartások egy főre eső átlagjövedelmében mért 15.000 forintnyi különbség alapvetően meghatározza a vidéki idősek életmódját, fogyasztási szokásait. A jóléti rendszerek uniformizált segítségnyújtási formái esetében a vidék város különbségeket mindenképp figyelembe kellene venni.