Az áttekintés célja a napi gyakorlat szintjén segítséget adnia hypertensiós diabeteses betegek optimális antihypertensiv terápiájának megtervezéséhez. A magasvérnyomás-betegség és a cukorbetegség társulása szignifikánsan növeli a kardiovaszkuláris morbiditás és mortalitás kockázatát. Ennek csökkentéséhez komplex terápiás megközelítés szükséges, ami az anyagcserestátusz lehetséges rendezése mellett a vérnyomás normalizálását is megköveteli. A diabeteses betegek hypertensiójának kezelése több szempontból is komoly kihívást jelent. Jogos elvárás, hogy az alkalmazott antihypertensivumok ne csak a vérnyomást csökkentsék, de kedvezően hassanak a diabetes makro- és mikrovaszkuláris szövődményeire is. Ugyanakkor a szerek nem lehetnek diabetogén hatásúak, legalább anyagcsere-semlegesnek kell lenniük, de javíthatják is az inzulinszenzitivitást és csökkenthetik is az inzulinrezisztenciát. Alapvető kérdés az elérendő célvérnyomás meghatározása is, amely még biztosítja a célszervek kellő perfúzióját. E tekintetben a koszorúereknek prioritása van. A szerző áttekinti az irodalom aktuális vonatkozásait az egyes antihypertensiv gyógyszercsaládokat illetően, illetve ismerteti a vonatkozó társasági irányelveket. Ezek a célvérnyomás meghatározásában nem egységesek, de abban közösek, hogy bázisszerként RAAS-gátlót javasolnak, és ehhez személyre szabottan választható második vagy harmadik szer.