A vizsgálatom egy szűk társadalmi réteget céloz meg. Egy nyíregyházi alapítvány családsegítő szolgálatához forduló klienskör egyéni kapcsolati hálójának (egocentrikus network), és ebből következő makrotársadalmi integrációjának mérését végeztem félig strukturált interjúk készítésével. Azt vizsgáltam, hogy az egyén társadalmi struktúrában elfoglalt helye (életkor, lakhely, foglalkozás, jövedelmi viszonyok) hogyan alakítják kapcsolatrendszerét. Leszögezem, hogy a munkámban megjelennek szubjektív elemek, hiszen ebben a témában hasonló jellegű felmérések nem jellemzőek a segítő szakmában. A korábbi Nyíregyháza Életminősége című kutatás adataiból kiindulva a kapcsolati háló sajátosságait térképeztem fel. Célom volt, hogy a segítőnek olyan információkat nyújtsak, amelyekkel a klienskörük kapcsolati hálóját erősíteni tudják. A kérdések a rokoni, baráti találkozások gyakoriságára, a foglalkozásra, klub vagy szervezeti tagságra irányultak. A munkahelyen vagy annak hiányában fellépő érzéseket, a munkahelyi kapcsolatokat, a munkahelyszerzés egyéni lehetőségeit is érintettem. Az utolsó blokkban pedig a szabadidő eltöltésre, illetve az iskolában kötött baráti kapcsolatok intenzitására fókuszáltam. Fontosnak tartottam megvizsgálni, hogy egy szociálisan hátrányos helyzetben élő ember kapcsolati hálója mennyiben tér el az átlagos nyíregyházi felnőttekétől. Vizsgálatom eredménye: a társas támogatás alakulásának formája a hátrányos helyzetben élő emberek esetében változó képet mutat, a közeli és erős kapcsolatok (családtagok) kezdenek kifogyni az adható támogatásokból, ezáltal esetükben nem ők jelentik elsősorban a társas integráció útját.