Mindannyian egyetértünk abban, hogy betegeink gyógykezelését individuálisan, a társbetegségek mérlegelésével kell megvalósítani. A mindennapok taposómalmában mégis kialakulnak bizonyos rutinok és sémák, amelyekből időnként egy-egy különleges eset üdítő módon ki tud zökkenteni, ráirányítva a figyelmet néhány gyógyszer saját csoportján belül is egyedülálló, előnyös tulajdonságaira. Az alábbiakban egy ilyen esetet osztok meg a kollégákkal, amelynek önmagán túlmutató, mindennapokban hasznosítható tanulságát is áttekintem.