A renin-angiotenzin-aldoszteron-rendszer (RAAS) kóros aktivitása alapvető szerepet játszik a magasvérnyomás-betegség és a szívelégtelenség patofiziológiájában, a célszervkárosodások kialakulásában és progressziójában, emiatt a RAAS-blokád nagy jelentőségű a szív- és érrendszeri események rizikójának csökkentésében. A rendelkezésre álló RAAS-gátló gyógyszercsoportok azonban a rendszert különböző támadáspontokon befolyásolják, aminek jelentős szerepe lehet abban, hogy a vérnyomáscsökkentő tulajdonságon túlmenően milyen pleiotrop hatások várhatók az adott terápia alkalmazásakor. Jelen őszszefoglaló célja, hogy a RAAS-gátlók hatásmechanizmusának összevetésével bemutassa azokat a lehetséges folyamatokat és támadáspontokat, amelyek a vérnyomáscsökkentő tulajdonságon felül észlelt előnyös klinikai hatásokat magyarázhatják, kiemelve a bradikinin-út klinikai jelentőségét.