A szerzők áttekintik a szívinfarktus halálozásával kapcsolatos adatforrásokat, a Központi Statisztikai Hivatal, az Országos Egészségbiztosítási Pénztár és a Nemzeti Szívinfarktus Regiszter adatgyűjtésének fontosabb elemeit és tárgyalják az adatokból levonható következtetéseket. Megállapítják, hogy a finanszírozási adatbázis - céljának megfelelően - a betegellátás során felmerülő költségek követésére, annak fedezésére alkalmas, azonban az ellátás minősége és eredményessége ezen adatbázis alapján nem ítélhető meg. A Központi Statisztikai Hivatal nemzetközi egyezmények alapján állítja össze a halálozási adatokat, amelynek alapja a halottvizsgálati bizonyítvány, amelynek korrekt kitöltése a statisztikai adatok validitásának alapfeltétele. Az infarktusos betegek ellátásának megítélése pusztán a halálozási statisztikai adatok alapján nem lehetséges. Jelenleg a hazai adatbázisok közül csak a betegregiszterek alkalmasak az ellátás minőségének és eredményességének követésére. Javasolt a szívinfarktus miatt kezelt betegek ellátásának minőség-ellenőrzésekor a Nemzeti Szívinfarktus Regiszter adatainak felhasználása.