A mesék és mítoszok jelenléte egyidejű az emberi faj megjelenésével. Fennmaradásuk önmagában is hitelesíti őket, és alátámasztja szükségességüket. A "kincskereső" meseterápiás módszerrel eszközt kapunk ennek az ősi erőket tartalmazó kultúrkincsnek a pszichoterápiás munkában való használatához. A mesékben megjelenő ősképek, szimbólumok és archetípusok a kollektív és egyéni tudattalanban működő mechanizmusainkhoz engednek közelebb. A mese növeli a tudat tágasságát, ezzel a személyiség nyitottabbá válik, így oldódhat a szorongás, elszigetelődés. A mese által kiváltott képek projekciós felületül szolgálnak érzelmeknek, vágyaknak, belső folyamatoknak, ezzel is kapcsolatot teremtve belső és külső világunk között. Világaink között a híd szerepét a szimbólumok töltik be, melyek lehetőséget adnak a transzformációra. A mélyben lévő érzések, ösztönenergiák, archetipikus viselkedésminták képpé transzformálódhatnak. Ezáltal indulhat el a képi, és utána a verbális kreatív élményfeldolgozás. Antalfai Márta, a módszer alkotója a mesékben lévő üzeneteket, próbatételeket a személyiségfejlődés korszakainak megfelelően vizsgálta. A fejlődési korszakokban más jungi funkciók fejlődnek elsődlegesen. Ezeknek a funkcióknak a fejlődése megtalálható az ideillesztett, értően kiválasztott mesében is. Pszichoterápiás helyzetben a mesék által közvetített üzeneteket a jungi analitikus pszichológia elméleti alapjaival és leggyakrabban az amplkáció módszerével ragadjuk meg. A meseterápia alkalmazásával rátalálhatunk a páciens elakadására, és segíthetünk ennek megoldásában. Írásunk célja, hogy ismertessük ezt a friss csoportterápiás ágazatot és módszert.