Bevezetés: Az erőteljes sírás gyakori szülői panasz csecsemő- és kisgyermekkorban. Ha mértéke az első 3 hónapban meghalad egy klinikai kritériumot, a jelenséget excesszív sírásnak, ha a későbbiekben is fennmarad, perzisztáló sírásnak nevezzük. Módszerek: Az Egészséges Utódokért projekt az első magyar kutatás, amely a kisgyermekkori regulációs problémákat, köztük az erőteljes sírást is vizsgálta. A kutatásba 3 év alatti gyerekek családjait (n=1164) vontuk be. Több módszer (pl. orvosi konzultációk) mellett a sírás viselkedésről és a szülői megnyugtatási törekvések sikeréről kérdőívekben is beszámoltak a szülők. Eredmények: Nem volt lehetőségünk az excesszív és perzisztáló sírás gyakoriságának megállapítására, csak az azok felé mutató gyanújeleket ismerhettük fel. Az anyák becslése alapján a megkérdezés előtti két hétben az erőteljes (naponta 1 óránál több) sírás gyakorisága 9,3% volt. Naponta 3 óránál többet a gyerekek 2,5%-a sírt. Nemi különbség nem mutatkozott a sírás mennyiségében. Az életkorral minimálisan csökkent a sírás menynyisége, de az erőteljesen sírók csoportjában életkori hatást nem találtunk. Az anyák 12,5%-a nem érezte magát sikeresnek a megnyugtatás terén, és a sírási időszakok - az időtartamtól függetlenül - az anyák felét (54,5%-át) nagymértékben megviselték. Az első gyerekek valamivel többet sírtak, anyáik kevésbé érezték magukat magabiztosnak a megnyugtatásban. Minimális különbséggel, de úgy tűnt, a kevésbé iskolázott anyák küzdenek meg jobban a sírással. Következtetések: Az excesszív csecsemőkori sírás a regulációs zavarok elsőként felbukkanó formája, a szakirodalom szerint a kisgyerekek 8-40%-ánál jelentkezik és előrejelez későbbi viselkedési problémákat. Mivel a szülők számára valódi kihívást jelent a sírással való meg-küzdés, a témakör nagyobb figyelmet érdemel mind a kutatás, mind a gyakorlati segítségnyújtás terén.