Az ókori egyiptomi gyógyászatról alkotott ismereteink jelentős része az egyiptomi történelem különböző szakaszaiból fennmaradt papiruszokból származik. A leghosszabb és legátfogóbb a lipcsei Egyetemi Múzeumban őrzött Ebers-papirusz, amelyet több mint ezer évvel Hippokratész (c. Kr. e. 460-377) előtt jegyeztek le. Az Ebers-papirusz 20-as számon jelzett rejtélyes receptjében a "wrmyt" weremit hasból történő kiűzésére egy "jnnk", kopt források alapján valószínűsíthetően Conyza dioscoridis gyógynövény tejjel vagy édes sörrel készült italát ajánlják. A szerzők feltételezése szerint a weremit Schistosoma mansoni és/vagy Schistosoma haematobium cercariafertőzést jelenthet. A Conyza dioscoridis teáját a mai egyiptomi népi gyógyászatban is gyakorta alkalmazzák reuma, puffadás és görcsök ellen, illetve izzadásgátlóként, valamint külsőleg a sebgyógyulás elősegítésére. A szerzők az írásos emlékek alapján a szer hatásosságát értelmezik a modern orvosi és gyógyszerészi ismeretek segítségével.