A 2-es típusú cukorbetegség prevalenciája és incidenciája világszerte, így hazánkban is évről évre növekszik. Ennek oka egyrészt a kedvezőtlen irányban alakuló életvitel (mozgásszegény életmód, fokozott kalóriabevitel - következményes elhízás), másrészt a várható élettartam hosszabbodása (több idő van a betegség kifejlődésére). A cukorbetegség, mint általában a krónikus megbetegedések kezelése egyaránt nagy kihívást jelent a beteg, a család és az egészségügy számára. A rendelkezésre álló számtalan terápiás lehetőség, a világosan megfogalmazott terápiás algoritmusok alapján a diabétesz kezelése "gyerekjátéknak" tűnhet. A cukorbetegeket kezelő orvos azonban nap mint nap azzal szembesül, hogy az ajánlások (kettős, hármas gyógyszer-kombinációk, inzulinterápia bevezetése) követése önmagában még mindig nem garantálja a sikert. Betegünk folyamatos motiválása és az időben megtett, személyre szabott terápiás változtatások nélkül nem érünk el teljes körű sikereket. Az alábbi esetriport példázza, hogy ha sikerül megtalálnunk betegeink életmódjához legjobban illeszkedő és kielégítő életminőséget kínáló kezelést, pácienseink motivációja és hűsége az ajánlott terápiához várhatóan növekedni fog.