Célkitűzés: Sertésszemlencse elülső tokjának biomechanikai tulajdonságait és ultrastruktúráját vizsgáltuk manuális capsulorhexis (CCC) és különböző energiabeállításokkal készített femtoszekundumos lézeres capsulotomiák (FLC) után. Anyagok és módszerek: 50 sertésszemen manuális capsulorhexist készítettünk (CCC-csoport). Csoportonként 25 sertésszemen FLC-t készítettünk, különböző energiabeállításokat alkalmazva [FLC1-csoport: 2 pJ (alacsony energia), FLC2-csoport: 5 pJ (közepes energia), FLC3-csoport: 10 pJ [magas energia)]. Szakítógéppel szakadásig nyújtottuk a tokon képzett nyílásokat. A szakítóerőt és az addig bekövetkező kerületi nyúlást vizsgáltuk. A nyílások ultrastruktúráját pásztázó elektronmikroszkóppal vizsgáltuk. Eredmények: A CCC-csoportban a szakítóerő szignifikánsan nagyobb volt az FLC1-, az FLC2- és az FLC3-csoportokban tapasztaltaknál. A kerületi nyúlás szintén szignifikánsan nagyobb volt a CCGcsóportban, mint az FLC1-, az FLC2- és az FLC3-csoportokban. A szakítóerő az FLC 3 csoportban szignifikánsan kisebb volt az FLC 2 és az FLC1-csoportban mértekhez képest. A kerületi nyúlás szintén szignifikánsan kisebb volt az FLC3-csoportban az FLC2- és FLC1-csoportokkal összehasonlítva. 82 mN alatt nem fordult elő szakadás a lézeres csoportokban, míg annak esélye a CCC-csoportban 4% volt ezalatt az erőérték alatt. A CCC rendkívül sima szélt eredményezett. Az FLC1 és FLC2-csoportokban a capsulotomia széle fűrészelt profilt mutatott. Az FLC3-csoportban a capsulotomia szélén kollagén denaturáció is megfigyelhető volt. Következtetések: Eredményeink alapján az FLC mechanikailag kevésbé ellenálló, mint a CCC, de kiszámíthatóbban viselkedik. A magas lézerenergiával képzett capsulotomia kevésbé ellenálló, mint a közepes vagy alacsony energiával képzett.