A tirozinkináz-gátló gyógyszerek alkalmazásával hosszú távú túlélés érhető el krónikus myeloid leukaemia eseteiben. Az újabb gyógyszerekkel hamarabb, mélyebb terápiás válasz érhető el, így a kezelés eredményességével szemben támasztott elvárások folyamatosan változnak. A korai terápiás válasz jelentősége mellett az utóbbi években az úgynevezett mély molekuláris válasz fontossága került előtérbe. Ugyan vitatható, hogy vajon minden körülmény között a lehető legkisebb reziduális betegségre kell-e törekedni krónikus myeloid leukaemiában, de tény, hogy a mély molekuláris válasz egy új, rendkívül kívánatos lehetőséggel kecsegtet: ha kellően mély és tartós a molekuláris válasz, a betegek egy része a kezelés felfüggesztése mellett is tartósan jól jár, betegsége nem mutat romlást. A következő évek során várható, hogy kiderüljön, vajon a mély molekuláris válasz válik-e a krónikus myeloid leukaemia kezelésének elsődleges célpontjává, vagy csupán a betegek egy meghatározott csoportját segít kiválasztani, akik a mellékhatásokkal járó gyógyszeres kezelést rövidebb vagy hosszabb időre, elfogadható kockázat mellett felfüggeszthetik.